Yifan szemszöge
Lassan haladtunk, igyekezve minél kisebb zajt csapni, hogy az éjjel sikeres legyen. Jimin, az apródom, némán követett engem, kezében saját készítésű íjával. Zsenge kora ellenére nagy mestere volt e fegyvernek, a legprofibbakkal is felvehette a versenyt céllövésben. Az íja erős volt, vesszői messzire szálltak, s ő pontosságban verhetetlen volt, ám ha közelharcra került a sor, egy kislány is képes lett volna elverni őt.
- Látsz valamit? - kérdeztem szinte már némán, hisz az avarban halkan surranó léptei hirtelen elnémultak. Felé fordulva láttam, hogy ő szinte teljesen hátat fordított nekem, és egy nagyobb bokorcsoport felé bámul pislogás nélkül. Kezében már félúton volt egy vessző az íj felé. Bal kezem mutatóujját felemelve mozdulatlanságra intettem őt, majd ugyanazt az ujjamat fülemhez emeltem, jelezve, hallgatózzon. Átnézve a bokrok fölött észrevettem, hogy két másik emberem is meredten bámulja a növényzetet, ugyanúgy, mint mi; kifacsart testhelyzetben, mintha lépésük közben megállt volna az idő, pusztán néma kommunikációjuk cáfolta ezt a lehetetlen állítást.
- Jelezd nekik, hogy induljanak tovább! Én addig közelebb megyek - súgtam Jiminnek, aki apró biccentéssel válaszolt.
Fától fáig osonva jutottam egyre közelebb a bokorban levő valakihez. Kardom sújtásra készen állva meredt a Holdtól világos égbolt felé, mintha csak mesélné a fehérnek: vörös kelmét öltök magamra.
Egyre közelebb értem a bokrokhoz. Alig pár méter választott el tőle, mikor fülembe furcsa hangokat sodort a szél. Női nyögések keveredtek férfi sóhajokkal. Szemöldökömet ráncolva hánytam fittyet az óvatosságra, és csörtettem oda a bokorhoz. Átnézve a friss, zöld leveleken, meglepő látvány tárult elém. A város egyetlen, és az ország -pletykák szerint- legjobb bordélyának vezetője tesztelte egyik "leányát".
- Luhan, meg akarsz halni?! - sziszegtem dühösen a kéjekben úszó férfinak, aki majdnem egyidős volt velem.
- Majd hatvan év múlva, az egyik kurvámmal az ölemen - vigyorgott fel rám szemtelenül. Az alatta heverő lány megszégyenülve pirult el, és takarta el arcát, de ez most már nem ért semmit. Kardom élét Luhan torkának szegeztem. Szinte éreztem, hogy a penge készül kiugrani kezemből, hogy átdöfhesse a nőiesen karcsú nyakat.
- Jól van, megyünk már! - csattant fel, és félbehagyva ténykedését, lemászott a lányról. Ruháit magára öltve rántotta talpra a prostituáltját, és hozzávágva egy anyagkupacot, kicsörtetett a bokorból.
- Én legalább tudom élvezni a női combok gyönyörét, nem kell a markomat társul választanom halálomig - a szavakat szinte köpte, de mind lepergett rólam. Én választottam ezt az életet, és nem is bántam még meg soha, hogy nem fogom megtudni, milyen kincse van a hölgyeknek.
- Ha még egyszer meglátlak a falakon kívül sunnyogni, megmutatom, milyen könnyű átszúrni a torkodat, és megölni a szajhádat! - fenyegettem meg Luhant. Érezve szavaim komolyságát, összeszorított ajkakkal meredt rám,s tekintetében a gyűlölet mellett némi megértést láttam derengeni.
- Chaeyoung, verést akarsz? - mordult rá dühösen a lányra, aki fejét ingatva rohant tulajdonosa után.
Fejemet ingatva léptem vissza Jiminhez, és jeleztem neki, mehetünk. Ám hiába a szép kézmozdulat, az ifjú teljesen belefeledkezett a távolodó szajha látványába.
- Olyan gyönyörű... - szökött ki ajkain.
- Nem érdekel, milyen szépen bánsz az íjjal, ha még egy szót ejtesz arról a nőstényről, te is holtan végzed! - sziszegtem, és egy nyaklevessel visszarántva őt a jelenbe, továbbindultam. - Felesküdtél arra, hogy a katonaságnak szenteled az életed. Emlékszel?
- Igen, uram - sóhajtotta lemondóan. Látszott rajta, hogy első pillantásra beleszeretett a lányba, és ez a szerelem tiszta volt, mint a szűz hó. Ám én hőhullámként álltam utat szerelmének, mely vagy elolvad, ahogy beletörődik a helyzetébe, vagy csak erősebbé válik egy hóvihar hatására, melyet a lány újabb látványa idéz majd elő. Két lehetőségem volt Jimin ügyében. És én már tudtam is, hogy mit kell tennem...
- Látsz valamit? - kérdeztem szinte már némán, hisz az avarban halkan surranó léptei hirtelen elnémultak. Felé fordulva láttam, hogy ő szinte teljesen hátat fordított nekem, és egy nagyobb bokorcsoport felé bámul pislogás nélkül. Kezében már félúton volt egy vessző az íj felé. Bal kezem mutatóujját felemelve mozdulatlanságra intettem őt, majd ugyanazt az ujjamat fülemhez emeltem, jelezve, hallgatózzon. Átnézve a bokrok fölött észrevettem, hogy két másik emberem is meredten bámulja a növényzetet, ugyanúgy, mint mi; kifacsart testhelyzetben, mintha lépésük közben megállt volna az idő, pusztán néma kommunikációjuk cáfolta ezt a lehetetlen állítást.
- Jelezd nekik, hogy induljanak tovább! Én addig közelebb megyek - súgtam Jiminnek, aki apró biccentéssel válaszolt.
Fától fáig osonva jutottam egyre közelebb a bokorban levő valakihez. Kardom sújtásra készen állva meredt a Holdtól világos égbolt felé, mintha csak mesélné a fehérnek: vörös kelmét öltök magamra.
Egyre közelebb értem a bokrokhoz. Alig pár méter választott el tőle, mikor fülembe furcsa hangokat sodort a szél. Női nyögések keveredtek férfi sóhajokkal. Szemöldökömet ráncolva hánytam fittyet az óvatosságra, és csörtettem oda a bokorhoz. Átnézve a friss, zöld leveleken, meglepő látvány tárult elém. A város egyetlen, és az ország -pletykák szerint- legjobb bordélyának vezetője tesztelte egyik "leányát".
- Luhan, meg akarsz halni?! - sziszegtem dühösen a kéjekben úszó férfinak, aki majdnem egyidős volt velem.
- Majd hatvan év múlva, az egyik kurvámmal az ölemen - vigyorgott fel rám szemtelenül. Az alatta heverő lány megszégyenülve pirult el, és takarta el arcát, de ez most már nem ért semmit. Kardom élét Luhan torkának szegeztem. Szinte éreztem, hogy a penge készül kiugrani kezemből, hogy átdöfhesse a nőiesen karcsú nyakat.
- Jól van, megyünk már! - csattant fel, és félbehagyva ténykedését, lemászott a lányról. Ruháit magára öltve rántotta talpra a prostituáltját, és hozzávágva egy anyagkupacot, kicsörtetett a bokorból.
- Én legalább tudom élvezni a női combok gyönyörét, nem kell a markomat társul választanom halálomig - a szavakat szinte köpte, de mind lepergett rólam. Én választottam ezt az életet, és nem is bántam még meg soha, hogy nem fogom megtudni, milyen kincse van a hölgyeknek.
- Ha még egyszer meglátlak a falakon kívül sunnyogni, megmutatom, milyen könnyű átszúrni a torkodat, és megölni a szajhádat! - fenyegettem meg Luhant. Érezve szavaim komolyságát, összeszorított ajkakkal meredt rám,s tekintetében a gyűlölet mellett némi megértést láttam derengeni.
- Chaeyoung, verést akarsz? - mordult rá dühösen a lányra, aki fejét ingatva rohant tulajdonosa után.
Fejemet ingatva léptem vissza Jiminhez, és jeleztem neki, mehetünk. Ám hiába a szép kézmozdulat, az ifjú teljesen belefeledkezett a távolodó szajha látványába.
- Olyan gyönyörű... - szökött ki ajkain.
- Nem érdekel, milyen szépen bánsz az íjjal, ha még egy szót ejtesz arról a nőstényről, te is holtan végzed! - sziszegtem, és egy nyaklevessel visszarántva őt a jelenbe, továbbindultam. - Felesküdtél arra, hogy a katonaságnak szenteled az életed. Emlékszel?
- Igen, uram - sóhajtotta lemondóan. Látszott rajta, hogy első pillantásra beleszeretett a lányba, és ez a szerelem tiszta volt, mint a szűz hó. Ám én hőhullámként álltam utat szerelmének, mely vagy elolvad, ahogy beletörődik a helyzetébe, vagy csak erősebbé válik egy hóvihar hatására, melyet a lány újabb látványa idéz majd elő. Két lehetőségem volt Jimin ügyében. És én már tudtam is, hogy mit kell tennem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése